Kovács néni reszketős kézzel nyitotta ki kopott pénztárcáját és kissé bizonytalan tekintettel nézte a rekeszben csillogó érméket. Műanyagkeretes szemüvegét, amit még szegény Hegyesi doktor unszolására csináltatott, már régen le kellett volna cserélnie egy erősebbre. Rövidlátóan hunyorogva, egyesével vette elő a fémpénzeket, mindegyiket gondosan megvizsgálva. – Öreganyám, igyekezzen már egy kicsit, mert lekésem maga miatt a buszt! A durva hangra a pénztáros hölgy megvető pillantást vetett a nagydarab, virágmintás ruhába gyömöszölt nőre, aki türelmetlenül rakosgatta a kosarát egyik kezéből a másikba. – Adja ide, Kovács néni! Nekem gyorsabban megy. – Köszönöm, nagyon aranyos… – motyogta megszégyenülten az idős nő. – Tudja, csak egy margarin kell. Az én Janim nagyon szereti a…