első Leszáll a sötétség a városra, a házak ablakaiban kigyúlnak a fények. Apró kis lámpásoknak tűnnek, amikor rájuk nézek a csendes utcáról. Békésen pislákolnak elrejtve a családok életét. Egy olyan lámpás vagyok, mint azok, de az én fényem korántsem olyan élénk. Halványan felélénkül néha, de tartósan nem világít. Nem akarom, hogy világítson. A halál sokkal nagyobb felszabadulás lenne számomra. Peter átvert, méghozzá ilyen aljas módon… ezt életem mélypontjának érzem. Mert az is. Kisemmizett, megtaposott, és belelökte a lelkemet a reményvesztettek szakadékjába. Egy hónap múlva az utcára kerülök, hiába dolgozom, minden fillérem a tartozásokra megy el. Nincs senkim. Peter volt az életem, már ötéves korom óta. Hazaérek, és elkeseredve zuhanok a…