Varázspálcák éjszakája Az egész falu összegyűlt az erdő szélén. Az ott állók egymással sugdolóztak, halkan, mintha attól félnének, hogy a nyárvégi szellő felkapja szavaikat, és egészen a lebukó napig libbenti őket. Az öreg Lazurit bácsinak szőrös füléhez kellett emelnie rézből készült hallásjavító készülékét, hogy megértse, unokája mit susog a fülébe. A tizenéves lány minden bizonnyal valami sértőt mondhatott: egyrészt, mert jelenleg mind Zafírék miatt ácsorogtak itt, Mályvával pedig nemigen lehetett fényesnek nevezni a viszonyukat; másrészt mert Lazurit bácsi szeme úgy kidülledt, mint egy ronda békának. A fák közül kiszűrődött a közeli patak lágy csörgedezése, a mező szélén, ahol ők is mind várakoztak, hollók károgtak. Szép is lett volna ez az…