Frey Éva
Zárkózott ember vagyok, már gyerekként is sokat rajzoltam, festettem és írtam. Szeretem a magányos tevékenységeket, kikapcsolnak. A regények mellett van néhány novellám és versem is. A valóságban játszódó történeteimben hétköznapi kisemberek szerepelnek, és a fikcióimban sem távolodok el nagyon a valóságtól, mert számomra azok a rémtörténetek a legfélelmetesebbek, amelyek egy kis rátartással akár be is következhetnének. Akár valóság, akár mese, mindig ugyanazzal a problémával foglalkozom: magány, elvágyódás, szociofóbia, nehezen viselhető konfliktusok és félmegoldások. Írásaimat a pesszimista hangulatok jellemzik.
Interjúk
Minden lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem, tehát fontosnak tartom, hogy a közös munkában mindenki a maximumot nyújtsa.
Hogy hol helyezkedem el az írói palettán? Nem tudom. Nem próbálok úgy írni, ahogy a többiek, csak azért, hogy eladhatók legyenek a munkáim. Úgy írok, ahogy jön, és azt tapasztalom, hogy kicsi a felvevő-közegem. Ez nem gond, mert vagyok annyira introvertált, hogy ne a nagyközönség igényeit akarjam kiszolgálni.
Novellarészletek
A Muselière antológiákhoz készült bemutatkozások
