Szemán Zoltán
Magamról, dióhéjban: Budapesten születtem 1973-ban, de 2003 óta Új Zélandon élek. Voltam én már minden, csak énekes halott nem. Szolgáltam kicsit a Honvédségnél, aztán egyenruhát váltottam és jó pár évig dolgoztam a BV-nél (Büntetés Végrehajtás). Azóta leginkább a magán biztonsági szektorban garázdálkodtam, a diplomámat – biztonsági tanácsadó/manager – már itt, Új Zélandon szereztem. Írni csak az utóbbi néhány évben kezdtem el, előtte csupán lelkes olvasó voltam. Leginkább a sci-fi és a történelmi jellegű könyveket faltam. Talán emiatt is alakult úgy, hogy íróként a sci-fi, fantasy vált fő zsáneremmé. Na jó, bevallom, azért írtam pár horror (jellegű) művet is. A regényeim szinte kizárólag elektronikus formában elérhetők, ugyanis kicsit nehézkes megoldani az otthoni nyomtatást így, hogy a Föld ellenkező sarkában élek. Az elsődleges célom, hogy a tőlem telhető legjobb minőségű és olcsó műveket juttassak el az olvasókhoz. Olyan (sci-fi) regényeket, novellákat, amiknek megértéséhez nem kell NASA mérnöki diploma, és kis túlzással élve, a hetvenéves Kovács néni is élvezettel tud olvasni.
(De nem azért, mert nem kell hozzá szemüveg!)
Interjúk
Megtudtam magamról, hogy nem vetem magam a tengerbe, ha a szerkesztő belejavít a munkámba. Oké, a viccet félretéve: viszonylag ritkán dolgozom együtt másokkal. Én kicsit amolyan magányos farkas vagyok, de határozottan tetszett, hogy ezúttal nem csak az én nevem szerepel minden novellacím felett, és hogy átengedhetem valakinek (a szerkesztőnek) a kormányrudat a publikálás és marketing terén.
Valójában csak pár éve kezdtem el írni, és nem kísérték sem fanfárok, sem ujjongó tömeg ezt a folyamatot. Egyszerűen csak eszembe jutott egy sztori, leültem és megírtam. Mondanom sem kell, hogy mai szemmel nézve pocsék lett, de én roppant büszke voltam rá. Aztán eszembe jutott még egy történet, és azt is megírtam. Innentől kezdve nem volt megállás…
Novellarészletek
A Muselière antológiákhoz készült bemutatkozások
