Novellák
-
Emy Dust: 30+1 hívás
első Leszáll a sötétség a városra, a házak ablakaiban kigyúlnak a fények. Apró kis lámpásoknak tűnnek, amikor rájuk nézek a csendes utcáról. Békésen pislákolnak elrejtve a családok életét. Egy olyan lámpás vagyok, mint azok, de az én fényem korántsem olyan élénk. Halványan felélénkül néha, de tartósan nem világít. Nem akarom, hogy világítson. A halál sokkal nagyobb felszabadulás lenne számomra. Peter átvert, méghozzá ilyen aljas módon… ezt életem mélypontjának érzem. Mert az is. Kisemmizett, megtaposott, és belelökte a lelkemet a reményvesztettek szakadékjába. Egy hónap múlva az utcára kerülök, hiába dolgozom, minden fillérem a tartozásokra megy el. Nincs senkim. Peter volt az életem, már ötéves korom óta. Hazaérek, és elkeseredve zuhanok a…
-
Szemán Zoltán: Alkonyat
Kovács néni reszketős kézzel nyitotta ki kopott pénztárcáját és kissé bizonytalan tekintettel nézte a rekeszben csillogó érméket. Műanyagkeretes szemüvegét, amit még szegény Hegyesi doktor unszolására csináltatott, már régen le kellett volna cserélnie egy erősebbre. Rövidlátóan hunyorogva, egyesével vette elő a fémpénzeket, mindegyiket gondosan megvizsgálva. – Öreganyám, igyekezzen már egy kicsit, mert lekésem maga miatt a buszt! A durva hangra a pénztáros hölgy megvető pillantást vetett a nagydarab, virágmintás ruhába gyömöszölt nőre, aki türelmetlenül rakosgatta a kosarát egyik kezéből a másikba. – Adja ide, Kovács néni! Nekem gyorsabban megy. – Köszönöm, nagyon aranyos… – motyogta megszégyenülten az idős nő. – Tudja, csak egy margarin kell. Az én Janim nagyon szereti a…
Ezeket is érdemes megnézni
Interjúsorozat a Könyvelvonó blogon
Véget ért a Dreamwriter pályázat!
Interjúsorozat az Álmok útján blogon
-
M. Z. Chapelle: Gyónás
A nehézszövésű, bordó függönyön nem hatolt át a napfény, a gyertyák derengő félhomályában a kopott bútorok torz árnyékokat vetettek a foltos tapétára. Elnehezült a levegő, a füstölő erős illata beitta magát a szövetekbe. Ericben kellemes, gyerekkori emlékeket idézett fel a tömjén markáns aromája. Ekkor a szemben ülő alak fészkelődni kezdett, és finoman köhintett egyet. − Bocsánat – szólalt meg Eric. – Hol is tartottam? − Elmondtad, hogyan reagált a feleséged, Kate… és hogy el akar válni. Van még valami, ami nyomja a lelked? Eric összeráncolta a homlokát az érzelemmentes szavak hallatán. − Nem mondasz semmit arra, hogy egy férfival csaltam meg a nejem? − Mit akarsz, mit mondjak? Eric lesütötte…
-
Estell Ivy: oxiGen
Marcsi tizenéve berögzült mozdulattal veszi elő a cigit, pont ugyanúgy, ahogy eddig minden munkaszünetben csináltuk. A szájába teszi, sercen az öngyújtó, de mielőtt a láng elérné a dohányt, Marcsi keze megdermed, aztán a kórházi takaróra hanyatlik. – Hogy én milyen segghülye vagyok – nevet fel cinikusan. Hangja rekedt, még nem szokott hozzá, hogy erőltetnie kell a légzést, ha beszélni akar. Kiveszi a szájából a cigit, és ahogy van, friss nyáltól csillogóan odanyújtja nekem. – Kéred? Nem tudok megszólalni, csak egy nyekkenés hagyja el a szám. A nyaka tövéből előkandikáló csöveket szuggerálom. Mintha hajlított szívószálak ívei merednének elő a bőréből. Sosem tudtam megszokni a látványt, még idegeneken sem, nemhogy egy kollégán.…
Ezeket is érdemes megnézni
Susannah Skiethen: Örökre
Csongor Andrea – Belső füzet
M. Z. Chapelle: Gyónás
-
Susannah Skiethen: Örökre
Álmomban még mindig látlak: a hólepte utcán sétálunk. Az idő vasfoga nyomot hagyott a kezeden, amellyel átöleled kicsi, törékeny ujjaim. Nem zavar a bőröd érdes tapintása; a hosszú éveken át értünk végzett munka hagyta rajta maradandó nyomát. Biztonságban vagyok melletted, úgy érzem, sosem fogsz elengedni. Aztán felébredek, és a hiányod éles tőrként hasít belém. A tekintetem a sötét égboltra emelem, hátha megpillanthatlak. A csillagtengerrel hintett feketeség sosem volt vonzóbb. Csábít a végtelenségbe burkolt örökkévalóság reménye. Még mindig sokszor eszembe jut az a januári nap. Amelyik mindent megváltoztatott azzal, hogy romba döntötte a lelkemet láthatatlan fonalként behálózó boldogságot. Nem akartam ezt érezni, és nem akartam a változást, de megtörtént, és én…
-
Eliza Beth: Mira
– Fodrász, bejárónő, bébiszitter… – dünnyögte Mira, ahogy az álláshirdetéseket böngészte. A fenébe is, hát miért nem keres valaki szép, szőke cicababát kizárólag reprezentációs célra? Abban ő a legjobb, ezt tudta magáról. Ő a legszebb, legszőkébb, legkékebb szemű, a legkarcsúbb, a legdögösebb, a legformásabb mellekkel, a legszebb műkörmökkel… mindenben a leg! Csak munkát nem talál. – No, akkor nézzük ezt a bébiszittert! – döntötte el gyorsan. Igaz, rég volt, de gondozott ő három bébit is. Bár az első mindössze egy hétig bírta az ő gondoskodását, aztán muszáj volt a legnagyobb titokban elásni a kert hátsó zugában. De ezt nem tudja senki… A második majdnem négy hónapig élt. Közben Mira megtanult…
Ezeket is érdemes megnézni
M. Z. Chapelle: Gyónás
Megjelent M. Z. Chapelle: Párizstól keletre című könyve
Csongor Andrea – Belső füzet
